A szakképzési hozzájárulás felhasználásáról

Gyakorlatilag mindenki.

2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról:

Szakképzési hozzájárulásra kötelezett a belföldi székhelyű
a) gazdasági társaság,
b) szövetkezet, kivéve a lakásszövetkezetet, az iskolai szövetkezetet és az iskolai szövetkezeti csoportot,
c) állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat - a víziközműtársulat kivételével -, egyes jogi személyek vállalata és a leányvállalat,
d) ügyvédi iroda, végrehajtó iroda és szabadalmi ügyvivő iroda,
e) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó.

Szakképzési hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik.

A bruttó bérköltség.

2003. évi LXXXVI. törvény 3. §

(1) A szakképzési hozzájárulás alapja

a) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számvitelről szóló törvény) 79. §-ának (2) bekezdése által meghatározott bérköltség, [részletek: (2) Bérköltség minden olyan - az üzleti évhez kapcsolódó - kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak.]

b) az egyszeres könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezettnél a számvitelről szóló törvény 111. §-ának (3) bekezdése szerint meghatározott (a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt) bérköltség. [részletek: (3) A személyi jellegű ráfordítások tétel a 79. § szerinti jogcímeken a tárgyévben kifizetett, továbbá a természetes személy illetményéből levont, kötelezettségként előírt összegeket (személyi jövedelemadó, egyéb levonás) bruttó módon tartalmazza, ide nem értve a 103. § (2) bekezdése szerint a rövid lejáratú kötelezettségek között kimutatott összegeket. A munkavállalóknak, tagoknak természetben adott juttatás értékét elkülönítetten kell az eredménylevezetésben szerepeltetni.]

(2) A szakképzési hozzájárulás alapja a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó, hozzájárulás fizetésére kötelezett egyéni vállalkozó esetében a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély számára kifizetett bérköltség.

A bérköltség 1,5%-a.

2003. évi LXXXVI. törvény 3. § (3) A szakképzési hozzájárulás mértéke - a (4) bekezdés figyelembevételével - a bérköltség 1,5 százaléka

Kis- és mikrovállalkozások esetében legfeljebb 60%, egyéb esetben 33 %.

Lsd: 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet 3. §

A kis- és mikrovállalkozás meghatározását a 2004. évi XXXIV. törvény tartalmazza, eszerint kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek az összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Amennyiben a nyelvi képzés akkreditált felnőttképzési intézményben akkreditált program alapján valósul meg, a képzés minimálisan 20 órás, és megtörténik a megfelelő adatszolgáltatás az illetékes hatóságok felé, amely részben a képző intézményre vonatkozik (ezt iskolánk bocsátja az Önök rendelkezésére), részben pedig az Önök cégére.

Lsd:13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet 3. §, a szükséges dokumentáció: 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet 4. §, a kitöltendő adatlapok: 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet mellékletei